asszem, itt és most csak az elsőzésnek van értelme :D

Igazad van dex.
Tulajdonképpen én is tök jól vagyok :) EZt az egyet éljük :D

Ez az egy van, igen. Épp ezért ebből kell kihozni a létező legtöbbet. És ma, nem holnap.
Az anyagi dolgokhoz otthon, a napi küzdelemhez nem tudok mit hozzátenni, azok sajnos adottak. De a többin lehet változtatni!
Dex, ne beszélj nekem úgy, mint valami vénember, te kis taknyos! :)
Egyszerűen nincs jogod belefáradni, érted? :)
Tessék minden reggel és este megkeresni azt a pitypangot a buszon, vagy valami mást valahol máshol, sőt, keresni sem kell, csak észrevenni, mert ott vannak mind körülötted! Látod, ide is jövünk hozzád meghallgatni, beszélgetni, tágul a világ, a tied is, szóval kalandra fel! :)

Mit értesz másik életen? Még egy (reinkarnáció), vagy most, csak másmilyen? Vagyis minden jó úgy, ahogy van, nem akarnál máshogy élni, csak sportból elégedetlenkedsz? :)

Na jó, tesztelj engem is :)

Gyönyörű a vers, el vagyok ájulva, mennyi mély gondolat fért ebbe a rövidke versbe, mennyire felöleli életünk minden nyűgét és baját, hogy egyszerre foglalkozik mindennapos problémáinkkal és az élet nagy és általános kérdéseivel egyaránt.

Nem beszélve a formai szépségéről, ami lenyűgöző. Szépséges, ahogy a rövidebb és a hosszabb sorok váltakoznak, és hogy a versszakok átlagosan majdnem pont 4 sorosak.

Legjobban az "építünk fel magunknak" tetszett, talán a párhuzamos sorsok miatt (éppen lakásfelújítunk mi is), és persze az utolsó versszak. Szeretem, ha egy versben van hepiend.

De természetesen a finom utalást a múltra ("talán úgy, mint hajdanán") is észrevettem, és azon kívül, hogy elöntötték szívemet a nosztalgikus emlékek, azonnal kiolvastam a sorok közül, hogy nem vagy már oly ifjú.

Mélyen átérzem a vers problematikáját, én is sokszor vagyok fáradt mostanában, egyre kevésbé birom a hajnalig tartó tivornyákat, egyre többet kell küzdenem, hogy felkeltsem a nők érdeklődését és hogy beszerezzem a napi betevőt, ráadásul nem csak hogy senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de azért se szólt senki, hogy ilyen nehéz.

Tökéletesen osztozom abbéli félelmedben, hogy amit mi felépítünk, amibe annyi munkát és energiát fektetünk, azt a fiatalok le fogják nyúlni. Én is abban reménykedem ezért, amit az utolsó versszakban oly gyönyörűen ábrázoltál, hogy ez a szeretetteljes költői kép végül gyözedelmeskedik, eltapossa a bitorlókat, leadrálja a rohadt emokat és mindenki mást rajtunk kívül és végre nyugiban bulizhatunk megint, pont, mint régen...

húha
nem akarlak megbántani drága tesókám, de addig olvastam, h "gyönyörű a vers"..:)

sajnos ez nem vers, és nem azért raktam ide, h elemezni kelljen:)

A kérdésre válaszolva: nekem sem.

De, ez igenis vers (versszakokba van szedve, szabadvers formátumban) :D Ha teszt, akkor olvasd el és szenvedj :D Nem elemzés, hanem mélységes együttérzés van a szavaimban :D

:))

dex, a moralista. Hm. ;)

petya

loooool :)))