Néhány nappal ezelőtt már szerettem volna írni egy postot az RTL Klub borzalmas reggeli műsoráról - fogalmam sincs, mi a címe, szót sem érdemel -, amelyet ingvasalás közben voltam kénytelen végigszenvedni, szerencsére csak percekig, már elég gyors vagyok a témában, de sajnos nem jutott rá időm, hogy megtegyem. Talán jobb is így, ekkora amatőrizmust, amit ott művelnek "műsorvezetés" címszóval, sehol máshol nem lehetne eladni, csak ebben az országban, de itt úgy tűnik, ez kell a népnek - civakodó, egymással jópofizó "riporterek" (tuti recept: végy egy-két stohlbucit, rakd össze a tévé valami ötezerrészes szappanoperájának üresfejű szöszijével, és figyeld, ahogy a meghívott vendéget a "Hogy vagy? Jól?" színvonalú kérdésekkel traktálják), semmitmondó témák, és olyan kameraállások, amiktől egy jobbérzésű nyugdíjas azonnal leszalad a piacra vásárolni.

Most viszont volt valami, amit nem hagyhatok szó nélkül.

A Szulák-show-ra kapcsoltam az egyesen, ahol a meghívott vendégeknek a közhelyes, "Boldogít-e a pénz" kérdést tették fel. A műsorból az első 15 percet voltam képes végignézni, ez alatt talán az összes vendég elsütötte a "csak az első milliómról ne kérdezz" és a "most már elmondhatom, elévült" ezeréves poénokat(?), megspékelve persze azzal, hogy ők mennyire alulról kezdték - képzeljétek, a Lázár fivéreknek egy kivételével az összes díjnyertes lovat el kellett adniuk anno, hogy tudjanak venni egy kis élelmiszerbolt-hálózatot, ami mindössze néhány rongyos milliárdot hoz évente, hát mindjárt elsírom magam; Ápdét Norbinak meg egy haverja tervezte az első (első kétezer) videokazettájának a borítóját, mert neki sosem volt pénze, csak épp "egy új Skodára, meg a lányokra", Polgár Árpád meg a Patyolattal fusiztatott még a nyolcvanas évek végén, hát persze ahhoz sem kellhettek milliók...de a kedvencem mind közül Szilvássy Csilla volt, aki az akkor veszteséges Kemikált vette meg, méghozzá abból a pénzből, amit a Vico-birodalomból (talán még emlékeztek a fejére, Fenyőre...) való kiválása után kiperelt a cégből, hát ez is csak 650 millió magyar forintocska volt, forintocska, na.  Ettől azért talán még Tocsik Márta is elpirult volna legalább egy másodpercre.

Ez volt az a pont, ahol éreztem, hogy nem bírom tovább nézni szerencsétlen csóringereket, mert elhányom magam. Mivel a bicska már erősen bökdöste a zsebemet, elfoglaltam magam némi e-mail-ezéssel, az utolsó 3 percre sikerült visszaérnem a showból. (De kár.) Esküszöm, hagytam is volna annyiban az egészet, ha Szulák nem vág be egy ilyet a végére: (bocs, nem pontosan idézek) "azt hiszem, ti mind, miiiiiind megérdemlitek a sorsotokat, mert megküzdöttetek azért, amitok van." És még egy őszinte könnycseppet is láttam a szemében.

Na, hát sajnos vennem kell egy másik tévét, mert első felindulásomban lerúgtam a helyéről, mert sajnos meglöktem és leesett.

Szóval azt hiszem, hogy abban az országban, ahol a lakosság jelentős része varázsló (annyi pénzből él el egy hónapban, amennyiből még egy átlagember átlagos igénnyel sem tudna 30 ebédnél többet kihozni), nem igazán nyerő ötlet tisztességesnek, nagyszerű szakembernek beállítani azokat, akik szétlopták,-lopják az országot (igen, például adócsalásra gondolok, alaphangon. Mit hittél, ennyi pénzt lehet megkeresni?).

Úgyhogy csak annyit mondanék,

Kedves Andrea!

Menj te a picsába!