Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legkisebb királyfi.

Talán ha 65 centi lehetett, de erős izgalmi állapotban elérte a 140-et is, igaz, ehhez asztalra kellett állnia. Na most történt egyszer, hogy útnak indult, ment, ment hegyen-völgyön keresztül, miközben végig azon gondolkodott, mi a faszért nem lehet a királyság síkságon, elvégre ő nem alpinista, vagy ilyesmi. Ahogy így gondolkodott magában, egyszer csak elért egy naaaagy nagy barlanghoz. Művelt királyfi volt, olvasott szépirodalmat, szóval teljesen tisztában volt vele, hogy itt most bizony fight lesz. Méghozzá egy sárkánnyal. Nem is kellett sokat várnia, megjelent a szörnyeteg, amin - bizony mondom néktek - egy, kettő, három, négy...tizenkét fejet számlált az ifjú kalandor. Ez bizony kurva sok, gondolta, ennyire durvát még csak a Fehérlófiában olvasott, de már ott se hitte el, hogy ilyesmi létezik. Hát, mint most kiderült, tévedett. Legalább öt fejet.

Rövid szemlélődés után mindkét oldal készen állt. A sárkány a harcra, a lovag meg a halálra.

A sárkány, lévén, jó humorú szörnyeteg volt, a negyedik és a kilencedik feje egyszer fel is léptek egy stand-up-comedy-ben, szóval a sárkány gondolta, kicsit azért szórakozik is, mégiscsak finomabb a hús, ha a királyfi vércukra az egekben van. Most talán azt gondoljátok, a sárkány egy igazi geci volt, és, hát, igazatok van. Tényleg az volt. A vándor érezte, hogy itt muszáj oldani a feszültséget valamivel, ezért lekapcsolta a biztosítékot. Rögtön sötét is lett az egész barlangban. A sárkány ötödik, hatodik és nyolcadik feje ettől zavarba jöttek, az első és a harmadik megoldást kerestek, az összes többi meg eddig is aludt, szóval őket egyáltalán nem zavarta a sötét.

Ezt a pillanatnyi zavart kihasználva, a királyfi menedéket keresett egy szikla mögött. Sajnos nem talált, de nem akarom előre lelőni a poént. Szóval keresgélt, kutatott, szöszmötölt és molyolt, közben feldöntötte az összes mozdítható dolgot a berendezésből, ropogtak a csontvázak, amiken átgázolt, nyekeregtek az egerek, amiknek a farkára lépett. Kicsit kezdte is már szarul érezni magát, tartott már házibulit otthon, a királyi udvarban, tudta, hogy a cselédei mennyit takarítottak egy egy ilyen alkalom után - most azonban se cselédek, se kurvák, szóval biztos volt benne, hogy az egyetlen, aki ezt megszívja, az bizony nem más, mint ő lesz.

Eközben, a sárkány megtalálta a kapcsolótáblát, és felbillentette a gombokat. A barlang fényárba borult, a királyfi pedig egy átkozott nagy kupleráj közepén találta magukat. Legnagyobb bánatára, ez a kupleráj nem az otthon megszokott kupleráj értelemmel bírt. Egyvalamiben azonban megegyeztt vele: itt is volt csaj. Igaz, nem volt akkora a választék, mint a Kastély Kupiban, sőt, konkrétan csupán egyetlen csaj volt itt, már ha azt a valamit, ami a sarokban kuporgott, csajnak lehet nevezni. Torz volt, meg büdös. Rövid ott tartózkodása során a királyfi másodszor érezte magát cefetül. Aztakurva, gondolta.

A sárkány - átérezve a helyzet súlyát, a tizedik feje anno dráma tagozatos volt - most először szólalt meg.

- Durva, mi? - hörögte.
- Az nem kifejezés - válaszolt a trónörökös.
- Háááát - sóhajtott a sárkány szomorúságot tettetve - vidd, ha akarod...
A királyfi érezte, hogy ez így nem lesz jó. Rövid tanakodás után így szólt:
- Öö, nincs egy söröd?
A sárkány felderült. Rég ivott már olyan társaságban, amelynek nem minden tagja tartozott hozzá.
- A hűtőben találsz - mutatott a barlang egyik szegletébe.

(folyt.köv.)