Nemrégiben egy festői, alig párszáz fős vasi település neve bekerült az országos médiába.

A helyi plébános elmondása szerint a falu postása szándékosan hosszabb ideje borsot tör az orra alá, több ízben bepanaszolta már annak főnökénél (nem, nem a vezérigazgatónál, bár, a világi szakmákat űzőkkel ellentétben a plébános tán annak örülne a legjobban), és mindent megtesz annak érdekében, hogy elüldözze a faluból. Az utolsó csepp a pohárban a Keresztény Élet című újság helyett a Szabad Föld kézbesítése volt, amely után a plébános úgy érezte, nem bírja tovább, itt már csak a vadnyugati módszerek vezethetnek eredményre, a szép szó hasztalan, a kérés süket fülekre talál. (Legyünk igazságosak, ha én sem jutnék hozzá a heti Keresztény Élet adagomhoz, biztos, hogy én is falraraknék egy-két kisnyugdíjast a házból. No meg bizonyára az évszázados klerikus reflexek is közrejátszottak, méghogy szabad földtulajdon...)

Az első sokk után érdemes mélyebben belemásznunk a történetbe, megismerni apróbb részleteket, felderíteni miérteket. Ha így teszünk, megtudhatjuk, hogy már a postás apja is sekrestyés volt a falu templomában, hivatalában a sértett követte, aki - szavai szerint - hét papot szolgált ki. A jelenlegivel azonban - egy, a plébániába történt betörés kapcsán - megromlott a viszonya, aki őt ezért felmentette a szolgálattétel alól, így maradt neki a levelek, újságok kézbesítése. Érdekes momentum, hogy a férfi egyszerre teljesítette az egyházi és a világi feladatokat, amíg a plébánosnak is dolgozott, valószínűleg nem késtek a levelek, rendben voltak az újságok is.

Ezen tények birtokában felmerülnek azért bizonyos kérdések. Először is az, hogy lehet-e, kell-e a katolikus egyháznak beavatkoznia egy nyilvánvalóan nem egyházi kérdésbe, hanem két ember személyes konfliktusába? Leváltja-e a szombathelyi püspök az egyházközösség éléről a papot, vagy fél, hogy az neki is lenyom egy sallert? Szükség van-e a katolikus egyház teljes megreformálására, a pedofil, korrupt, verekedő papok kiszűrésére, vagy jó a status quo? Vagy inkább a cölibátus eltörlése, az egyházak jelentősebb támogatása, a papneveldék növendékeinek szigorúbb ellenőrzése lenne a megoldás? Esetleg a posta dolgozóinak pszichológiai tesztjére kellene nagyobb figyelmet fordítani? Ne adj isten (bocsánat a kifejezésért) a dolgozók olvasni tudását kellene fejleszteni, hogy képesek legyenek megkülönböztetni két újság címét? Vagy egyszerűen csak az egymás iránti toleranciának kéne nőnie, amely egy papnak - hogy úgy mondjam -, munkaköri kötelessége, de viszontvárható mindenkitől, aki megkapja? Bárhogy is, hogy kiprovokált akcióról volt szó, azt beszédesen bizonyítja a postás makacs magatartása, aki nem kér a bűnbocsánatból.

A legmókásabb részlet a Szabad Föld reagálása volt, kijelentették: "Minden hetilap álma: az olvasók törjék magukat, egymás kezéből kapják ki, ha kell, ölre is menjenek – azért, hogy az újságjukhoz hozzájussanak. De mit szóljunk mi, akik a puszta megjelenésünkkel jókora csetepatét robbantottunk ki?! Egy a bűnünk: rosszkor voltunk rossz helyen. A bűnbocsánat mégsem ránk vár. Talán a feloldozás érdekében mégis tehetünk valamit: meglepjük a plébániát egy Szabad Föld-előfizetéssel. Mert ha postást nem is, de egy-két estét érdemes „elverni” velünk…"

Ebben a történetben egyelőre sok az elvarratlan szál, a szabó pedig még nem nyilatkozott. Bárhogy is lesz, egy biztos, a végső ítélet nem itt hozzák egyik fél részére sem.

Ámen.

-A képek innen származnak-